Hangya

Házi hangya (Lasius emarginatus)
A dolgozók 3-4 mm nagyságúak, vörösbarna színűek. A kertekben elsősorban a fölbe építi a fészkét, de korhadt fákba is gyakran előfordul.
Aktív mozgásának köszönhetően az emeleteken, padlásokon is megjelenhetnek.
Fekete hangya (Lasius niger)
Az egyik leggyakoribb hazai hangyafaj a dolgozók 3-5 mm nagyságúak, fekete színűek. A kolóniája nagy számú egyedből áll, fészkének üregei akár egy méter mélységet is elérhetik, lakásba jutva főként az édes élelmiszereket keresik.
Gyepi hangya (Tetramorium caespitum)
A dolgozók 2-3 mm nagyságúak, a világosbarnától a fekete színig bármilyen formában megjelenhetnek. Főleg a talajban fordul elő.
Fáraóhangya (Monomorium pharaonis)
Legnehezebb az irtásuk a többi hangyafaj közül a több királynős boly miatt . A dolgozók 2 mm nagyságúak, sárgásbarna színűek. Nem csak kertesházak környékén, hanem a városok panellakásaiban és intézményekben (pl. szálloda, kórház, iskola, ipari létesítmények stb.) is előfordul
Faodvasító lóhangya (Camponotus ligniperda)
A dolgozók 6-12 mm nagyságúak, a testük fényes barnás fekete, a lábuk vöröses színű. Fullánkos hangya, melynek szúrása kellemetlen viszketést okoz. A fészküket korhadt farönkökbe, kiszáradt fákba, fatörzsekbe készítik. Esetenként a falak üregeibe, a tetőszerkezet üregeibe is befészkelnek.

Társas rovarok. Kisebb-nagyobb államokban, ún. bolyokban élnek. Államuk kasztokból épül fel, amelyek alakjukat és a hangyaállamban betöltött szerepüket tekintve is különböznek egymástól. A hímek és a nőstények szárnyasok, a dolgozók és a katonák tökéletlen ivarszervű nőstények, mindig szárnyatlanok, fullánkjuk, vagy a potroh végén hangyasavtermelő mirigyük van. A fejlettebbeknél (és a legtöbb faj ilyen) azonban a fullánk nem fejlődött ki és csak a méregmirigy maradt meg.A dolgozók egyazon fajon belül is többalakúak lehetnek, szervezetük többféle feladat ellátására módosulhat. E kasztok valamelyikébe való tartozás a lárvakorban kapott táplálék minőségétől függ. A kifejlett hangyák csak folyékony táplálékot képesek magukhoz venni. Ugyanakkor erős tapogatóikkal nagyobb táplálékdarabokat tudnak szállítani, sokszor több dolgozó közösen.
A lárvák is a legtöbb faj esetén folyékony táplálékot fogyasztanak. Az édes anyagokat nagyon kedvelik, közismert, ahogyan a hangyák a levéltetveket édes ízű váladék kibocsátására ingerlik.
A boly fenntartásához azonban fehérjeforrásra is szükség van, ezért elhullott rovarokkal, egyéb tetemekkel, hulladékkal is táplálkoznak.
A zárt térben található és a lakásban rejtett életmódot folytató példányok mindig dolgozók, amelyeket táplálkozási szokásuk viszi a házakba és a lakásokba. Amennyiben ott gazdag táplálékforrást (pl. cukrot, szirupot, vagy hasonló édes élelmiszert stb.) találnak, ezt a többiek tudomására hozzák, melynek következtében a táplálék és a fészek között közlekedve viszonylag nagy tömegben jelenhetnek meg.

A petéket a megtermékenyítés után szárnyukat levetett anyák, a királynők termelik. A nagy szemű hímek feladata kizárólag az anya megtermékenyítése. A boly védelméről a katonák gondoskodnak, az ivadékok és az anya táplálása a dolgozó hangyák kötelessége. Ha a nőstény lárvák fehérjedús táplálékot kapnak, azokból királynők fejlődnek.
A lárvák bebábozódáskor többnyire finom burokkal, ún. kokonnal veszik körül magukat. Ezeket szokás tévesen hangyatojásnak nevezni.
A legtöbb hangyafaj egy királynőtől származó kolóniákban él, azonban a Fáraó hangya ettől eltér. Náluk eléggé sok, akár több száz királynő élhet együtt, melyek leánykolóniákra is szerveződnek, de továbbra is kapcsolatban maradnak az eredeti bollyal.