Patkány
Védekezés / Irtási módszerek
VEGYI MÓDSZEREK
A védekezés célja az ártalom felszámolása, a mentesítés, majd az elért mentesség folyamatos fenntartása. Patkányirtásra és a fertőzöttség felderítésére rendkívül sok módszer és technológia áll rendelkezésünkre. A cél minden esetben ugyanaz: a terület minél előbb patkánymentes legyen.
A patkányok rendkívül óvatosak ezért a késleltett hatású rágcsálóirtószerek a leghatékonyabb eszközök. Ezen kívül elterjedt a riasztás, ragasztós csapdák kihelyezése, behatolás fizika megakadályozása, búvó és szaporodóhely megszüntetése, táplálék megvonása, tilós/élvefogó csapdázás.
Kártétele
A patkányok (házi- vándor) járványügyi jelentősége:A patkányok (házi- vándor) járványügyi jelentősége: A legfontosabb, hogy az emberre is átterjedő pestis járványokat terjeszthet, melyben a vektor szerepet a trópusi patkánybolha játssza. A jersínia pestis kórokozó által megbetegített patkány a rejtekhelyéről előjön, az embertől már nem fél, majd amikor már elpusztult a bolhák távoznak róla, más patkányra, vagy más állatra, vagy az emberre, így terjesztve a betegséget. A patkány az iszapláz (leptospirózis) terjesztéséért is felelős. Ugyanis a kórokozók természetes gazdái és fenntartói. A patkányok vizeletével fertőzött víz, közvetlen érintkezés (pl.fürdőzés) útján is megfertőzheti az embert. A fonalóckór (trichinellózis) terjesztésében és fennmaradásában is kiemelt a patkányok szerepe. A szemétbe kerülő trichinellás hústól, a patkányok megfertőződnek, majd az elhullott egyedeket a társaik gyakran szétmarcangolják, elfogyasztják, de a sertések is megehetik, az ember pedig a nem megfelelően hő kezelt sertéshús elfogyasztásával betegedhet meg. A tularémia, a brucellózis, a veszettség és a rágcsáló kiütéses tífusz (murin tífusz) a vándorpatkányok útján terjedhet az emberre. Alkalmanként különféle enterális betegségek (szalmonellózis, hastífusz, paratífusz, vérhas) kórokozójának a terjesztéséért is felelősek, de kiemelt szerepük van még egyes állatjárványok (sertésorbánc, száj és körömfájás) létrejöttében is.
Gazdasági kártételük elsősorban a nagymennyiségű élelmiszerfogyasztás (évente kb. 20-25 kg.). E- táplálék fele rendszerint valamilyen élelmiszer hulladék, a másik fele gyakran élelmiszer alapanyag, takarmány. Ezek mellet szívesen fogyaszt az ember számára értékesebb élelmiszert (halt, tojást, húst, gyümölcsöt, diót). Gyakran okoz kárt gazdasági épületekben, azok falaiban, alapzataiban, tetőszerkezeteiben, elektromos berendezésekben. Felfúrásaikkal rongálják a műtárgyakat (pl. hidakat), vasúti és folyó töltéseket. Ürülékük, vizeletük és egyáltalán a jelenlétük undorkeltő.
Felhasznált vegyszerek / eszközök
Broditop rágcsálóirtó blokk/pép/csatornakocka, Protect Pro rágcsálóirtó csalétek, Biotoll rágcsálóirtószerr, Racumin Foam Rágcsálóirtó hab, Zapi SuperEco, ragasztós patkánycsapda
Környezetünkben élő fajok
A Magyarországon két legismertebb faj:
A lakott területen nagy számban előforduló Vándorpatkány (Rattus norvegicus) Európa valamennyi országában gyakori faj, az emberi településekhez kötődve az északi sarkkörön túl is előfordul. Távol-keleti származású, a hajózással terjedt szét, és vált kozmopolitává. A szabad természetben és az ember közelében egyaránt élnek populációi, de ezek életmódja eltérő (a szabadban élők kisebb termetűek, és kis ragadozókként viselkednek). Előfordulásuk emberi környezetben pl. sertéshízlaldákban, hűtőházakban, lakóterekben, csatornában, sőt mélyebb bányákban is, fűtött helyen egész évben szaporodik
Testtömege: 200-400 g sprőd, barna bundája van, világosabb hasszínezette. Füle rövid, farka testhosszánál rövidebb, szőre gyakran szennyezett.
A kisebb számban előforduló Házi Patkány (Rattus rattus) eredetileg az indiai szubkontinensen élt, az ember azonban mindenfelé széthurcolta. Nincs biztos adat arról, hogy Magyarországon mikor jelent meg, de az bizonyos, hogy a vándorpatkánynál korábban. Mára a vándorpatkány Magyarországról szinte teljesen kiszorította a házipatkányt és Európában is főleg nagyobb kikötőkben fordulhat elő.
Testtömege: 150-200 g
leggyakrabban szürkés barna, világosabb szürke hasszínezettel, ritkán teljesen fekete is lehet. Fülei hosszúak, farka a testénél hosszabb, szőre selymes fényű, tiszta.
Életmódjuk
A vándorpatkány a nedves, a hűvös és a sötét környezetet kedveli, legszívesebben az épületek közvetlen közelében, földlyukakban él. Fészkét közvetlenül az épület alatt, védett helyen alakítja ki, de gyakran telepszik meg kész üregben, amelyet kibővít. Nagy városokban a csatornahálózatban is megtelepszik, de az épületen belül felhalmozott és régóta egy helyen tárolt anyagok (pl. az épületek környékén található lomok, törmelékek, téglarakások, fa- és építőanyagok, széna- és szalma-kazlak stb.) között is fészket rakhat. Nyáron a szabadban, főleg a folyópartokon, gyakran a gátak környékén ütnek tanyát.
A házi patkány az ember közvetlen környezetében él. Fészkét leggyakrabban nádfedeles házak padlásán, meleg, száraz helyen alakítja ki, főleg ott, ahol szemes terményt (pl. kukoricát stb.) tárolnak, de felhalmozott anyagok között is fészkelhet. Hajókon legtöbbször ez a faj fordul elő.
A patkányok látszólag mindenevők, ízlésük azonban eléggé kifinomult.
A vándorpatkány mindenevő, napi táplálékszükséglete átlagosan 50-100 gramm. Ennél azonban sokkal nagyobb mennyiségű táplálékot hurcol be fészkébe. Az így összegyűjtött élelmet azonban csak akkor fogyasztja el, ha valamilyen okból (pl. kedvezőtlen időjárás) fészkét nem tudja elhagyni. Gyors anyagcseréje, illetve fogai koptatása miatt, állandóan táplálkoznia, illetve rágnia kell.
A patkányok mozgási körlete, akciórádiusza 300-500 méter, de ha a táplálékért messze kell vándorolniuk, naponta akár 1 km bejárására is képesek.
Aktivitásukat az óvatosság és gyanakvás határozza meg, amelyet az újtól való ösztönös félelem (neofóbia) és a mérgezett csalétektől való kifejezett tartózkodás (bait shyness) jellemez.
Szaporodása
A nőstény patkány először kb. 7 hónapos korában, majd élete folyamán átlag 5 alkalommal ellik. Az utódok száma egy alomban 2-14 között mozog, átlagosan.
A vándorpatkány rendkívül szapora, optimális körülmények között egy patkány-párnak évente 400-800 utóda is lehet. Évente három fő szaporodási időszaka van, kora tavasszal, nyár elején és ősszel, egyes esetekben azonban 6-8 alkalommal is kölykezhet. Szexuális érése gyors, már három hónapos korában ivarérett. Elszaporodásának mértéke a táplálék mennyiségétől, valamint a zavartalan búvóhelytől függ. Adott területen változatlan körülmények mellett száma gyakorlatilag állandósul. Ha életfeltételei kedvezőtlenné válnak, vagy túlszaporodik, más területre vándorol. Élettartama 2-3 év, de az egyedek többsége jóval előbb elhullik.
A házi patkány kevésbé szapora, évente csak két időszakban ellik, de egyes esetekben négy alkalommal is kölykezhet.